A lány melkasa fel - le emelkedett, miközben vettea levegőt. Zsíros haja piszkos arcába lógott. Szakadt, koszos ruháit viselte. A földön feküdt. Esőcseppek áztatták őt, míg Eric rá nem talált. Riadtan futott vissza a többiekhez. Lihegve magyarázott, míg rá nem kiáltottak Bökd már ki!
- Egy lány, az erdő szélén - nyomta ki. Az összes fiú elkerekedett szemmel állt, míg Josh észbe nem kapott, és elindult megkeresni Nickolassal és Lucassal.
Ott hevert, pont ahogy Eric mondta. Kezében egy papírt szorongatott. Josh óvatosan kivette a kezéből. Ez állt rajta vastag betűkkel:
Segítsetek neki! A neve
Lana
Mindhártom fiú csak bámulta a papírt. Mikor felfogták mit is olvastak el, megpróbálták a táborokba vinni a lányt. Felemelték. Azt hitték nehezebb lesz, így majdnem kirepült ak ezükből.
Óvatosan az elsősegélynek felállított sátorba vitték, majd letették az egyik helyre. Lucas megnézte él még e, de majdhogynem szívrohamot kapott mikor odahajolt hozzá.
Lana szeme kipattant, és hirtelen felült. Riadt tekintettel nézett jörbe. Lábát magához húzta, és hátrált, de a faház fala megállította őt. Ajkai remegtek, és szaggatottan vette a levegőt.
Az összes fiú csak bámult rá. Ne mtudtak mit kezdeni. Míg a lány ajkára nem harapott és kinyögte, amit akart.
- Daniel - a fiúk meghökkenve álltak, mikor kiejtette Lana egyik társuk nevét - Daniellel akarok beszélni. - Nick ahelyett, hogy idehívta volna társát, érdeklődni kezdett.
- Ki vagy te? Honnan ismered Danielt? Ki küldött ide? - Josh védekezően elé tette a kezét, majd odasúgta neki, hívja ide Danit.
A barna hajú fiú belépett. A lányt megláttva elkerekült a szeme, összeszorította száját, és látszólag erősen gondolkodni kezdett.
- Hogy kerülsz ide? La... lana?
- Honnan ismeritek egymást? - röhögött fel zavartan Lucas.
- Nem... nem tudom. De ismerem őt. És neki nem kéne itt lennie - rázta a fejét Daniel.
A lány engedett térde szorításából és felállt.
- Ti... tudom miért vagytok itt. Vagy honnan jöttetek. Azt is én miért vagyok itt.
- Na miért? Kíváncsi vagyok - húzza össze a szemét Dani.
- Ti... Ahh..... Nem... Mi? Ti nem vagytok ti.
- Mi???
- Ti, te - mutatott Joshra - Téged igazából Anderson Clarknak hívnak - téged pedig - ezúttal tekintete Nickre tévedt - Henric Thomsonnak, és engem sem Lanának, Laurennek. Engem Samantha Silvermannak hívnak. Arról viszont fogalmam sincs ezt honnan tudom, miért neveztek Laurennek, vagy titeket másnak. Azt sem tudom hol vagyok! - a lány megriadt önmagától is. Hol van Ő igazából?
Kinézett az ajtón. Esőáztatta mezőt látott faházakkal, és állatokkal.
- Üdv a Pokolban - néz Daniel a szemébe.
